Az erdei méhészet különösen aromás piacképes méz beszerzését teszi lehetővé, amelyet nemcsak íze, hanem gyógyászati tulajdonságai miatt is megbecsülnek a piacon.
Az erdőben lévő méhészet gazdaságilag életképes tevékenység, feltéve, hogy a méheket megfelelően karbantartják.
A cikk tartalma
- 1 Borting: a kereskedelem eredete
- 2 Hogyan válasszunk megfelelő helyet
- 3 Az erdőzóna és az erdei sztyepp méznövényei.
- 4 Hogyan lehet javítani a hatékonyságot
Borting: a kereskedelem eredete
Történelmileg megtörtént, hogy a méhészet éppen az erdőzónában fejlődött aktívan. Az ezzel a kereskedelemmel foglalkozó embereket a bór vagy fenyőerdő szóból méhészeknek nevezték.
A méheket akkoriban faüregekben, majd speciálisan előkészített rönkökön tartották. Oroszország számára ez volt a mézszerzés hagyományos módja.
Egy szórakoztató videó a méhészetről:
A méhészet erdei terméke sokat segített a megfázáson és a szív- és érrendszeri betegségeken. Az ilyen méz egyfajta etalon volt, a minőség mutatója. Az erdei méhészet rendkívül népszerű volt. Ám az évszázadok során a hagyományos méhészetet fokozatosan felváltotta a modern ember számára ismertebb méhtartás és -tenyésztés.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ma az erdőben a méhkasokkal a lényeg a visszatérés az eredethez, az orosz méhészeti hagyományokhoz.
Hogyan válasszunk megfelelő helyet
Még a méhházak telepítése előtt meg kell tájékozódni, hogy egy adott területen hogyan állnak a dolgok mézes bázissal. Milyen növények nőnek itt, meddig virágoznak? Ha a sztyeppe területe önállóan ellenőrizhető, akkor az erdőben nem mindig lehet ilyen ellenőrzést végezni a méhészet tulajdonosának erőivel.
Kényelmes lenne felvenni a kapcsolatot a helyi erdészeti szektorral, ahol probléma nélkül konzultálnak az Önt érdeklő témában. Az erdészek nagyon jól tudják, milyen cserjék és fák nőnek az erdőben, milyen fűfélék nőnek a szomszédos réteken és réteken vagy mezőkön.
A nektárt növények és gyógynövények választják ki, a területtől függően. Tehát Oroszország központi zónájában a méhek akár 100 kg nektárt is gyűjtenek egy hektár szántóföldi növényekből. Az állattartásra szánt gyepekben az átlag csak 10-11 kg, a mocsarakban és a mocsaras alföldeken pedig a rovarok akár 20 kg-ot is kapnak ebből a takarmányból.
A takarmánytartalékok helyes kiszámításához meg kell szorozni a területet egy adott méznövény termőképességével, amely a területen leggyakrabban található. A munkaterületen a pont kerülete körüli 1,5–2 kilométeres távolságot kell érteni.
Elhelyezési titkok
A fektetés során a következő tényezőket kell figyelembe venni:
- Az erdőszélen a méhészet termőképessége magasabb lesz, hiszen itt a rovarok közvetlenül eljutnak a közeli rétekre, szántókra, ahol szinte késő őszig virágoznak a növények.
- A tisztásra helyezéskor figyelembe veszik a dombormű jellemzőit. A pontnak (platformnak) a lehető leglaposabbnak kell lennie. Ez megkönnyíti a kaptárak egyenletes sorokba rendezését. A rovarokat az uralkodó széltől célszerű sűrű bokrokkal vagy dombbal védeni.
- A jó útnak a célhoz kell vezetnie. Ez persze nagyon ritka az erdőben. De az ingyenes közlekedés az, ami kifizetődik. A feladat egyszerűsítése érdekében SUV vagy teherautó használata javasolt, mivel a méheket kora tavasszal és esős ősszel is meg kell vizsgálni.
- A méhházak nem lehetnek sűrű árnyékban. A lyukak úgy vannak irányítva, hogy a felkelő nap sugarai szabadon esnek rájuk. Ekkor a méhek 30-40 perccel korábban kezdenek dolgozni.
- Megbízható kerítéssel megvédheti a foltokat az állatoktól. Megakadályozza azt is, hogy gombászok és vadászok véletlenül belépjenek a területre. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy csak a tulajdonosok lakóhelye a méhészetben véd a lopás ellen. Itt egy lakóház épül nyárra. Illetve a pontokat erre a célra bérelt emberek őrzik, opcióként az erdészek gondoskodhatnak róla.
- Az erdőben lévő kaptárak egész évben megmaradhatnak (viszonylag enyhe éghajlaton), és csak nyáron vihetők be az erdőbe. Ha helyhez kötött elhelyezést terveznek, akkor szüksége lesz egy háztartási helyiségre a készlet, a keretek tárolására, a méz szivattyúzására és egy meleg téli házra (omshanik).
- Különös figyelmet fordítanak a nagy tározók közelségére; fontos figyelembe venni a mézelő növények fő fajtájának elhelyezkedését. A rovarok nem kelhetnek át a vízen a vesztegetés során: elveszítik tájékozódásukat, és amikor elfáradtak és megtelik nektárral, megfulladnak. A levegő magas páratartalma pedig hátrányosan befolyásolja a fiatal méhek fejlődését és egészségét.
- A tajgában található méhészetnek különösen megbízható védelemre van szüksége a nagy állatok, például a medvék ellen. Itt nem elég a kerítés. Különféle biztonsági eszközöket és házi készítésű elektromos pásztorokat kell használni, elűzve a bosszantó ínyenceket.
- A rosszul ritkított erdők nem hoznak elegendő méztermést! Minél több a nap, minél ritkábban a faültetvények, annál gazdagabbak a füvek és cserjék.
És a legfontosabb dolog a fafajták. Az erdősávban a nektár fő forrása a hárs, a szil és a juhar. Ha nincsenek ilyen üzemek, akkor kevesebb lesz a kenőpénz. A legrosszabb az egészben, ha csak egy sűrű nyár- vagy nyírültetvény van.
Az erdőzóna és az erdei sztyepp méznövényei.
Mint fentebb megjegyeztük, a méhészet elhelyezésénél figyelembe kell venni a helyi növényzet fajtáit, amelyek gazdag mézalapként szolgálhatnak a rovarok számára.
Az erdei sztyeppén gyógynövények és mézelő növények és cserjék találhatók, a fő erdő típusától függően:
- Az égeren homoktövis és mogyoróbokrok nőnek;
- az áfonya és a hanga a nyírerdőkben található;
- a mogyoró és a homoktövis nyárfaerdőkben nő;
- Fenyvesekben, világos és meglehetősen napos erdőkben kakukkfű, fekete áfonya, hanga, vörösáfonya bozótos található.
Az erdei sztyeppben a fő melliferikus bázist a marócsíra, a fekete áfonya, a rideg homoktövis, az erdei málna, az aranyvessző, a mezei kéreg, a hanga és a lazavirág képviseli.
Erdős területeken a hóvirág, kökény, cseresznyeszilva, hárs, különböző fűz- és juharfajták, madárcseresznye, fűz, lonc, homoktövis, hegyi kőris, tüdő, angyalgyökér ad gazdag méztermést.
Erdő áttekintése
A kakukkfűvel és cserjével borított fenyőerdő a legtermékenyebb a nektártermelés szempontjából.… Ez egy száraz erdő, jól fejlett növénytakaróval. Olyan cserjékben gazdag, mint a hegyi kőris, viburnum, galagonya, borbolya, erdei körte, kökény. A termőképesség kora tavasszal és nyáron körülbelül 40-50 kilogramm hektáronként.
Az alföldön áfonyával borított fenyőerdő található… Időnként tölgy- és nyírfák nőnek itt. Vannak fűz, lonc, viburnum, hegyi kőris, valamint málna és áfonya bozót, amelyek a fő nyári kenőpénzt adják. A termelékenység hasonló: akár 40-50 kilogramm.
A hangafenyő a leggyakoribb erdőtípus… Az erdei sztyepp szinte minden vidékén megtalálható. A növényzet 90%-át fű és cserjék foglalják el. Leggyakoribb a vörösáfonya, fekete áfonya, bodza, viburnum, madárcseresznye, galagonya. A hanga bozótos hektáronként akár 100 kilogramm mézet is képes biztosítani.
A mogyoróval borított nyárfaliget segíti a méhcsaládokat a kora tavaszi fejlődésben… Ezek kicsi, független megállapodások.
A homoktövis aljnövényzetű nyárfa erdő az egész középső sávban elterjedt… A gyeptakaró itt jelentéktelen: napsütötte területeken csoportosul a homoktövis, mogyoró, viburnum, madárcseresznye, kökény, vadrózsa, galagonya bokrok között. A nektártermés akár 30-40 kilogramm is lehet.
Nyírerdő és áfonyás bozót kombinációja hegyi kőris, mogyoró és homoktövis keverékében szintén 30-40 kilogramm termőképességet ad.
A mérsékelt éghajlati övezetben elterjedt a hangával borított nyírfa… Gazdag aljnövényzetű, sűrű lágyszárú borítással. Főleg fenyves vágásterületeken található. Egy ilyen erdő nyár végén akár 100 kilogramm mézet is ad hektáronként.
Homoktövis aljnövényzetű égererdők – nemcsak méz, hanem virágpor forrása is… Alföldön és mocsaras területeken, víztestek közelében nőnek. A növényi pollen (pollen) fő forrása a fekete éger. A homoktövis bokrok között megtalálható a málna, a valerian és a bárány. Egy ilyen erdőből a rovarok bőséges táplálékot kapnak kora tavasztól nyár közepéig.
A mogyoróval kevert Olshanik kora tavasszal segíti a méhcsaládok fejlődését Jó pollenforrás. A fűborítás itt elenyésző, de fekete ribizli, bodza és madárcseresznye bővelkedik.
A folyóvölgyekben kőris, szil és tölgy égerek nőnek… Az ilyen erdőkben gyenge aljnövényzet és elhanyagolható füves borítás található. A bokrok között megtalálható a bodza, a kökény, a galagonya és a madárcseresznye. A legelterjedtebb gyógynövények a réti rózsa és a rétfű.
Mivel a növények virágzása szezonális, célszerű nomád mozgalmat szervezni a közeli erdőkben, hogy a méhek maximálisan kihasználják a régió természeti erőforrásait:
- Az első kenőpénzek mogyoró-, éger-, galagonya-, fűz-, fenyő- és nyírerdőkből származnak, kakukkfűvel és áfonyával.
- A fő mézbetakarítást pedig a nyír- és hangafenyvesek rovására végzik, ahol a gyógynövényekben aranyvessző, lazavirág és anyafű található.
Hogyan lehet javítani a hatékonyságot
Az erdei méhészetek hatékonyságának javítása kétféle módon valósítható meg:
- Használja ki az összes piacképes méz- és pollenlehetőséget, és ne csak a fő mézgyűjteményt. Vagyis az erdőben bolyongani a méhkasokkal.
- Kedvező feltételek megteremtésével segítse a dolgozó méheket akár 2-4 kilométeres távolságok repülésében is.
Ha csak 500-800 méterrel növeljük a rovarok repülési hatótávját, a mézgyűjtő terület megduplázódik.
A második módszer hatékonyságnövelésének titka a lehető legegyszerűbb:
- a méhcsaládoknak folyamatosan működniük kell; majd a rovarok 2 és 4 km között eltávolodnak a kaptáraktól;
- ugyanakkor a méh évente változik, hogy minimalizálja a rajösztönt;
- Minden fészeknek erősnek és egészségesnek kell lennie.
Az erős fészek jól áttelelt családot jelent. A benne lévő rovarok egészségesek, és április végén kezdik gyűjteni a nektárt a fűznövényekből. Egy ilyen kaptárban őszre jó tápláléktartalékok, sok dajkaméh, fiatal királynő, elegendő számú sejt lesz; a „királynő” ne csak féregtelenítsen.
Tartalom jellemzői
A legjobb az egészben, hogy a rovarok úgynevezett magas, keskeny keretekben telelnek, amelyek mérete 300 x 435 milliméter (fordított Dadanov-keret). Az eredmény egy álló kaptár 12 keretes fészekkel és takarmánykészletekkel a felső üzletekben (itt 300 x 175 mm-es keretek vannak telepítve).
Így dolgoznak a méhészek az erdőben:
A munkák listája, figyelembe véve a méhek nagy távolságra való repülését:
- A méheket kora tavasszal erőszakkal felébresztik, tészta alakú öntetet adva nekik, amely zúzott virágpor, méhkenyér, porcukor és folyós méz keverékéből készül. Fészkenként egy kilogramm táplálékot adnak.
- Ezzel egyidejűleg a nosematosis megelőzésére is sor kerül. A „Nozemat” mennyisége tíz méhcsaládonként 2,5 g.
- A fészkek gondosan szigeteltek (télen szigetelés nélkül is tarthatók, ha az időjárás engedi).
- Március közepén minden kaptárat megtisztítanak a podmortól, hogy megkönnyítsék a tavaszi tisztítást a rovarok számára. Az elhullott méheket a laboratóriumba viszik elemzésre, az eredményeket beírják az állatorvosi és egészségügyi útlevélbe.
- Április elején, közvetlenül a repülés után ellenőrzésre kerül sor: kombinálható az előzetes és a tavaszi ellenőrzés. Ha szükséges, fiaskereteket helyezünk a fészkekbe, hogy ellenőrizzük a királynő jelenlétét.
- Ezután hetente ellenőrzik a mézkészleteket. Minden doboznak egy kilogramm méznek kell lennie. Például egy tíz fészekkerettel rendelkező kaptárban legalább 10 kg tápláléknak kell lennie. Az erjedési folyamat felgyorsítása érdekében a mézkereteket rendszeresen nyomtatják közvetlenül a fióka mögé. Ugyanakkor minden doboz tetején legyen egy kis élelmiszerkészlet.
- A felhalmozás a következőképpen történik. Amint az ivadék betakarja a külső keretet, közvetlenül mögé kerülnek a méz alá kiszabaduló lépek (itt fog vetni a méh), mellette pedig ismét a villával nyomott mézkeret. A szárítás nem kerül fészkek közepére!
- Az itatótálakba tűlevelű infúziót vagy fenyőbimbó-főzetet adnak be. A kobalt 50%-os sziruppal történő adagolása (2 literes tabletta) harmadával növeli a fiasítás mennyiségét. Április közepén a betegségek megelőzésére családonként kétszer 200 ml szirupot adnak tűlevelű infúzió vagy gyógyszer hozzáadásával.
- A királynők cseréje május második dekádjában történik. Korábban, a hónap elején öreg királynők családjaiból alakulnak ki a rétegek. A donor családokban 9 nap elteltével az összes fistulous királynő sejtet eltávolítják, és a szaporodási sejteket beépítik. A kikelés után 12 nappal a fiatal „királynők” általában megkezdik az aktív féregtelenítést.
- A fiasítás nélküli telepek megtalálásának pillanatát a Varroa leküzdésére használják: atkaölő csíkokat helyeznek el a fészkek közepén. Ezt követően a fészkelési arány négyszer-ötször csökken, és a jövőben a paraziták semmilyen módon nem befolyásolják a rovarok termelékenységét.
- A mézgyűjtési terület bővítése érdekében a királynőket június közepén rétegesen befogják, cellákba zárják, és egy hétre az utcára helyezik. Az erdőterület alkalmas a hosszú távú repülésekre: a szél nem pusztítja el a fiatal méheket. A helyzetnek megfelelően járnak el: a közelben virágzó növények hiányában a fészektől távolabb keresik őket.
- A hónap végén a hosszú távú repülésekre való kiképzés során a rétegeket elválasztó rácsokon keresztül beépítik a főcsaládba: megkapják a fent említett kaptár-emelőt. Ebben az esetben a sejteket eltávolítják a méhből. Minden réteg mézet visz a saját testébe; öreg rovarok dolgoznak ott. A fiatal méhek ebben az időben szabadon mozognak a testek között. A dugványokat a mézgyűjtés végéig, azaz körülbelül július végéig külön épületben tartják.
- Ezt követően az összes érett (lezárt) mézet kiválasztják. Csak az alsó épület maradt meg a sátrakkal a kaptárban – itt található a fészek és a kifejletlen méhsejt.
- Az őszi munkák közé tartozik a cukorszirup etetése, a felesleges mézzel átitatott élkeretek eltávolítása és a legjobb üzletek takarítása. A kialakított fészek 9-12 keretből áll. A telelés során, januártól kezdődően hallgatják a kaptárakat.
Befejezésül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az erdőhasználat magas bevételt generálhat a méhész számára. Ugyanakkor időt és figyelmet kell fordítania a mézelő növények tanulmányozására, termelékenységére. Valamint a méhek egészséges fejlődését és kényelmes fenntartását biztosítani az új mézterületek kialakításához.
